A ,,Helló Gyönyörűm!'' című történet valós dolgokon alapul. A szereplők valóságosak, a tulajdonságaik hasonlók az igazi életben lévő személyek tulajdonságaihoz, természetesen nem az igazi nevüket írom le az embereknek, nem az eredeti országban játszódik, és lesznek kitalált párbeszédek, konfliktusok, és cselekmények, de az efajta kitalált párbeszédek/konfliktusok/cselekmények az adott ember tulajdonságaihoz fog kötődni nagymértékben. Igyekszek a valódi korukat megadni a szereplőknek, mint az igazi személyeknek (Maximum +1-2 év). A történet egy már majdnem 15 éves lánnyal kezdődik, születésnapja után ,,egy kissé'' megváltozik az élete, enyhe dühkitörések, túlságos érzékenység, nőiesebb testalkat, új iskola stb. Történetünk főhőse képtelen megszabadulni egykori szerelme iránti érzelmektől, és ez sok könnyel és bajjal jár... Beatrix Wendy Roberts Amerikában, egy kitalált kisvárosban, Kremmins-ben élt, mikor felköltözött (a szintén kitalált) Lauwine City nagyvárosába, Nos... Mit ne mondjak... Eléggé csalódott volt... Teljesen máshogy képzelte el, de így legalább (a kitalált) Scheuksen Smith Gimnázium és Általános iskolába vették fel, ahová kisgyermek kora óra szeretett volna bekerülni. Új iskola, új osztálytársak, új konfliktusok... Beatrixnak nehéz lesz beilleszkednie, mivel az első nap belekerül a csávába, köszönhetően egy ,,barátnőjének''... A (még) 14 éves Beatrix Wendy Roberts-nek a kis álomvilágából hamar fel kellett ébrednie, és meg kellett ismernie az igazi, kegyetlen, rút valóságos világot... Kezdjünk is bele...
PROLÓGUS
Mi lenne, ha valaki olyan írna könyvet, aki életéről szeretne mesélni másoknak? Szeretném, ha az utókor tudna Wendy Roberts mivoltáról! Kell egy füzet... Megnézem hátha van az íróasztalom egyik fiókjába egy új - vagy legalábbis alig használt - füzetke amibe írhatnék. Kinyitom a fiókot és megtalálom a rózsaszín alapú rózsás emléknaplómat amibe néhányszor írtam. Egy füzet még nem elég, kell egy szelés toll is... Lesétálok a csigalépcsőn, és elveszek egy lila zselés tollat a dohányzóasztalról. Felsétálok a csigalépcsőn és leülök az ágyamra, kinyitom a füzetet és meglátom a 4.-es és 5.-es koromból megmaradt lapokat amiket még akkor írtam amikor a legelső iskolámba jártam, néhány percig azon vacillálok, hogy valóban ki-e tépjek a történelemből néjány hátramaradt papírdarabot. Aztán úgy döntök, hogy már semmi nem érdekel és kitépem a lapokat, majd ráírom óriási betűkkel a legelső oldalára, hogy:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése